A legutóbbi IPCC-jelentés hátborzongató olvasmány volt: sokkal többet kell tennünk, ha el akarjuk kerülni az éghajlatváltozás katasztrofális következményeit. Ha a jelenlegi úton haladunk tovább, a globális átlaghőmérséklet 2100-ra 3 °C-kal melegszik, ami károsítja a biológiai sokféleséget, és világszerte súlyos időjárási következményekkel jár majd emberek millióira nézve. A valóság az, hogy nagyon messzire kerültünk annak a Párizsi Megállapodásban kitűzött célnak az elérésétől, hogy a felmelegedés mértékét 2 °C alatt tartsuk.
A katowicei COP24 konferencián fel kell gyorsítani az arra irányuló erőfeszítéseinket, hogy először is – egy sziklaszilárd szabálykönyv létrehozása és az éghajlatfinanszírozás révén – megszilárdítsuk kötelezettségvállalásainkat, másodsorban pedig megerősítsük partnerségeinket, hogy egy olyan, befogadóbb globális irányítási rendszert hozzunk létre, amely az összes kormányzási szintet, a civil társadalmat és a vállalkozásokat is bevonja.
Egy olyan időszakban, amikor a nemzeti érdekek felülírják a nemzetközi kötelezettségeket, ambiciózusabbaknak kell lennünk. Az EU elkötelezett amellett, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 80%-ra csökkentse az 1990-es szinthez képest, és nemrégiben hosszú távú stratégiát javasolt, hogy a 2050-es évekre karbonsemlegessé válhasson: ez olyasvalami, amit az RB – 350 helyi és regionális önkormányzat uniós közgyűlése – már 2015 óta sürget, és ugyanaz a célkitűzés, amely az IPCC-jelentés szerint is szükséges ahhoz, hogy a felmelegedés mértékét 1,5 °C alatt tartsuk.
A helyi és regionális vezetők számára gazdaságaink kizöldítése, levegőnk tisztítása, otthonaink energiahatékonnyá tétele, valamint egy egészséges, fenntartható élelmiszer-ellátás biztosítása nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is észszerű törekvés. A közelmúltban közétett új klímagazdasági jelentés becslései szerint egy ambiciózus éghajlatváltozás elleni fellépés világszinten legalább 26 billió dollár gazdasági hasznot termelne 2030-ig.
A városok és régiók már régóta jócskán kiveszik részüket ebből a munkából: idén ünnepeljük a Polgármesterek Szövetsége életre hívásának 10. évfordulóját, egy olyan kezdeményezését, amelynek keretében a helyi és regionális önkormányzatok önként vállalják, hogy túlteljesítik az EU éghajlatváltozási és energetikai céljait. Jelenleg már több mint 7500 város és település csatlakozott ehhez az alulról felfelé építkező mozgalomhoz, amely mára világméretűvé vált. A szubnacionális szinten továbbra is az innováció és az ambíció viszi előbbre a globális éghajlatvédelmi menetrendet.
Ugyanakkor annak ellenére, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepét elismerték Párizsban, még egyáltalán nem történt elegendő előrelépés egy valóban inkluzív globális éghajlat-politikai irányítás rendszerének megteremtése érdekében. A COP tavalyi fidzsi-szigeteki elnöksége új lehetőségeket teremtett a helyi és regionális önkormányzatok, a civil társadalom és a vállalkozások számára arra, hallassák hangjukat az ENSZ éghajlatváltozási folyamatában. Ezt az ún. Talanoa párbeszédet nemcsak folytatni, hanem erősíteni is kell, mivel bebizonyította, hogy az inkluzivitás növelésével az ambíció mértéke is fokozható. Ez a folyamat elengedhetetlen, ha azt akarjuk, hogy a COP24 sikeres legyen.
Egy olyan tisztességes, realisztikus és átlátható szabálykönyvre van szükségünk, amely nyomon követi az üvegházhatású gázok kibocsátását, beszámol az éghajlat védelmére irányuló erőfeszítésekről, és előírja, hogy az iparosodott országok mennyi erőforrást bocsássanak a szegényebb országok rendelkezésre , hogy segítsék őket kibocsátásaik csökkentésében és a melegebb éghajlathoz való alkalmazkodásban. Erre feltétlenül szükség van, és a világ összes régióját és városát arra kell biztatnunk, hogy az ENSZ fenntartható fejlesztési célokat kitűző városok vezetői platformjában és egyéb hasonló kezdeményezésekben való tevékeny szerepvállalásuk révén járuljanak hozzá a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához.
Ezért legfőbb ideje, hogy a „ nemzetileg meghatározott hozzájárulások ” kiegészítéseként végre „ helyi szinten és regionálisan meghatározott hozzájárulásokat ” is létrehozzunk, megmutatva, hogy az éghajlatváltozás elleni fellépés mindnyájunk közös felelőssége, és gondoskodva arról, hogy a helyi és regionális szint továbbra is motivált maradjon. Ez közelebb visz majd bennünket ahhoz, hogy áthidaljuk a szakadékot a részes felek jelenlegi kötelezettségvállalásai és a globális felmelegedés visszafordításához szükséges CO 2 -kibocsátáscsökkentési szintek között.
Az egyéni hozzájárulások értékelése révén a lemaradásban lévő régiókat és városokat is segítjük. Az iparosodott országoknak fenn kell tartaniuk a fejlődő és sérülékenyebb országok és régiók pénzügyi támogatására tett kötelezettségvállalásaikat.
Európában számos régió nagyon hosszú ideig a szénre támaszkodott, és támogatásra szorul az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás megvalósításához. Az Európai Bizottság becslése szerint a szénbányászat 185 000 közvetlen munkahelyet biztosít 12 uniós tagállamban, ugyanakkor azt állítja, hogy potenciálisan 900 000 új munkahely teremthető a következő évtized végéig olyan területeken, mint a megújuló energia.
Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás gondos tervezést, műszaki támogatást és regionális beruházásokat igényel a regionális gazdaságok védelme érdekében. Európában erősítenünk kell az uniós környezetvédelmi politika közös kialakítását – ez egy olyan terület, amely a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Az EU regionális beruházásait – az úgynevezett kohéziós politikát – erősíteni kell, nem pedig gyengíteni, hogy a régiók és városok képesek legyenek gazdaságaik éghajlatváltozáshoz való hozzáigazítására, az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére és az ilyen hatásokkal szembeni ellenálló képességük növelésére.
A Katowicében folytatott ez évi tárgyalások kulcsfontosságúak egy olyan szilárd szabálykönyv alapjainak megteremtéséhez, melynek segítségével elkerülhető az átlaghőmérséklet több mint 1,5 °C-kal való emelkedése. A COP24 lengyel elnökségének mottója: „Érjünk el változást közösen!” A megfelelő szintű politikai bátorsággal és valamennyiünk herkulesi erőfeszítésével ez nem lehetetlen feladat. Ehhez azonban a globális éghajlat-politikai irányítást úgy kell átalakítani, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hivatalosan is helyet kapjanak a tárgyalóasztalnál az éghajlattal kapcsolatos vállalások és az elért eredmények között tátongó szakadék áthidalása érdekében.
Az idő rövid, a világ figyel ránk, nekünk pedig többet kell tennünk, gyorsabban és közösen. Számíthatnak ránk ebben.
_____________