Az alábbi szöveg gépi fordításáért kattintson ide.
PETR BLÍŽKOVSKÝ: AZT AKARJUK ELÉRNI, HOGY TAGJAINK HANGJÁT BRÜSSZELBEN ÉS AZON TÚL IS MEGHALLJÁK  

Petr Blížkovskýt 2019. október 7-én nevezték ki a Régiók Európai Bizottsága főtitkárának. Mandátuma öt évre szól. Leültünk vele egy rövid beszélgetésre arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett és milyen jövőbeli lehetőségeket és célokat lát a Régiók Európai Bizottsága előtt. 

Blížkovský úr​, Ön dolgozott Brno város képviselő-testületének tagjaként, a közgazdaságtan professzoraként, cseh köztisztviselőként, és most uniós köztisztviselő lett. Van valami közös a különböző helyeken szerzett tapasztalataiban?

Csaknem az egész pályafutásom során a közszférában tevékenykedtem, akkor is, amikor helyi politikusként dolgoztam.

Egy rendkívüli történelmi pillanatban kezdtem el dolgozni. A közép- és kelet-európai országok – köztük a mai Cseh Köztársaság, amelynek területe akkor még Csehszlovákia része volt – nem sokkal később váltak szabad, demokratikus és független nemzetállamokká.

Miután néhány évet a mezőgazdaság területén kutatóként és oktatóként dolgoztam, úgy döntöttem, közéleti szerepet vállalok, hogy még inkább a közjót szolgálhassam. Brnóban a képviselő-testület tagjává választottak, és itt első kézből tapasztalhattam meg, hogy mit jelent az, ha az ember egy 400 000 főből álló közösségért felelős. A régi mondás szerint „minden politika helyi politika". A városi képviselő-testületben végzett munka, melynek során elsajátítottam a kompromisszumkeresés és az együttműködés művészetét, kulcsfontosságú tapasztalatot jelentett számomra.

A kilencvenes évek közepén köztisztviselőként kezdtem el dolgozni. Segítettem abban, hogy hazám, ahol központi tervgazdaság működött, és a társadalmat ellenőrzés alatt tartották, néhány rövid év alatt átalakuljon és végül az Európai Unió tagállamává váljon.

Nagyon hittem és ma is hiszek az uniós projektben. Ha ezekhez a törekvéseimhez azt is hozzávesszük, hogy korábban mezőgazdasági végzettséget szereztem, akkor rögtön gondolhatja, hogy Csehország uniós csatlakozása nagyon érdekelt engem. Ekkor kezdtem a közös agrárpolitikával és más európai regionális kérdésekkel foglalkozni.

Az Európai Unió Tanácsánál kötött tehát ki, ahol körülbelül 15 évig maradt. Mit mindent tanult ott?

Miután mi, csehek végre csatlakoztunk az EU-hoz, tudtam, hogy folytatni akarom, amit elkezdtem, vagyis azt, hogy hozzájáruljak egy békés, virágzó és egységes jövendő Európa kiépítéséhez.

A Tanácsnál végzett munkám tulajdonképpen egyszerűen leírható: arról kellett gondoskodnom, hogy a tagállamok elfogadják az egész EU-ra kiterjedő jogszabályokat. A gyakorlatban ezt természetesen nem mindig volt könnyű megvalósítani.

Idővel úgy kezdtem érezni, hogy egy diplomata, egy közvetítő és egy facilitátor munkáját látom el egyszerre. Időnként a csapatom gondoskodott arról, hogy a jogszabályalkotás folyamata megfelelő mederben folyjon. Máskor az volt a feladatunk, hogy megvédjük a kompromisszumos szövegeket, hogy azokat a szükséges többséggel elfogadják. Gyakran olyan döntések elfogadását segítettük, amelyek jelentős hatást gyakoroltak az európai polgárokra.

Az uniós intézmények alkalmazottjaiként soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy a Brüsszelbe érkező döntéshozók mennyire támaszkodnak megbízható és pártatlan tanácsainkra, és hogy munkánknak milyen szerteágazó hatása lehet.

Hogyan látja a saját szerepét a Régiók Bizottságában?

Az RB-nél mindannyiunknak ugyanaz az alapvető célja. Úgy fogalmaznék, hogy mi hallhatóvá tesszük a regionális és helyi politikusok hangját Brüsszelben, és segítjük őket abban, hogy jobban tudják szolgálni és tájékoztatni az európai polgárokat. 

Az RB munkatársaiként végzett napi munkánk során biztosítjuk, hogy a politikai közgyűlés, amelynek dolgozunk, jól szervezett legyen, és képes legyen tagjaink politikai nézeteinek hangsúlyos megjelenítésére. Az RB ugyanis a helyi és regionális nézőpontot egyenesen az uniós döntéshozatal brüsszeli középpontjába hozza el. 

Tagjaink az általuk kidolgozott véleményekkel, valamint az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács képviselőivel folytatott megbeszéléseikkel hozzájárulnak az Unió döntéseinek alakításához, ugyanakkor tájékoztatást is kapnak a legsürgetőbb, aktuális szakpolitikai kérdésekről.

Ami a saját főtitkári szerepemet illeti, van néhány nagyon egyértelmű prioritásom.

Először is azt szeretném elérni, hogy markánsabban fogalmazzuk meg az üzenetünket, és hogy tagjaink munkája nagyobb hatást gyakoroljon az uniós jogalkotási folyamatra. Ehhez össze kell fognunk, felhasználva szakértelmünket és mindazokat az eszközöket, amelyeket az intézményünk kínál számunkra. Mindegyikünk tehet azért, hogy növelje az RB befolyását a saját területén. Mindenki számít, és a szolgálatokon átívelő csapatmunka döntő fontosságú!

Másodszor: fokoznunk kell erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy megszólítsuk brüsszeli partnereinket, és legfőképpen az Európa-szerte működő regionális és helyi önkormányzatokat. Időt, erőforrásokat és energiát kell szánnunk üzenetünk terjesztésére! Ez nemcsak a kommunikáció területén dolgozók számára fontos, hanem mindegyikünk számára prioritás.

Végezetül pedig szilárd véleményem, hogy gondoskodnunk kell a hatékony, átlátható, korszerű és megbízható közigazgatásról. A Régiók Európai Bizottságának olyan helynek kell lennie, ahol az emberek szívesen dolgoznak, és ahol munkatársaink büszkék az itt végzett munkára.

Miért a Régiók Bizottságát választotta?

Az az elgondolás vonzott, hogy az EU-t a helyi szinttől felfelé haladva építsük ki. Lehet, hogy ez nagyon teoretikusnak hangzik, de biztosíthatom, hogy nem az. Éppen ellenkezőleg: nagyon is gyakorlatias.

Európa legnagyobb sikere az, hogy 1945 óta nem volt háborúnk az EU-n belül. Ehelyett inkább egy asztalhoz ülünk, és keressük a közös megoldásokat.

Ez azonban ma már nem elegendő. Polgáraink azt várják az EU-tól, hogy úgy kezelje a változásokat, hogy eközben fenntartsa az erős gazdasági és szociális rendszereket, és megvédje azt, amit egyesek „az európai életmód"-nak neveznek.

Ez csak úgy lehetséges, ha az EU-t továbbra is kettős – nemzeti és helyi – nézőpontból szemléljük, állandó párbeszédet tartva fenn a polgárokkal, a településekkel, a régiókkal és az uniós szinttel. Erre senki sem alkalmasabb, mint a helyi és regionális képviselők. Én fiatalon lettem politikussá: a húszas éveim közepén választottak a brnói képviselő-testület tagjává, és így közvetlenül megtapasztalhattam a hazámban akkoriban végbement változásokat.

Ahogy az elnökünk tavaly Bukarestben leszögezte: a helyi és regionális önkormányzatok jelentik Európa jövőjét. Nekik ugyanis megvan a tapasztalatuk, a motivációjuk és a szaktudásuk annak biztosításához, hogy Európa sikeresen nézzen szembe az évszázad kihívásaival: az éghajlatváltozással, a társadalmi és regionális egyenlőtlenségekkel, a nemek közötti egyensúly hiányával és sok más problémával. Emellett polgáraink bizalmát is élvezik, mivel nap mint nap a településükön dolgoznak. Az RB-nek komoly lehetőségei vannak arra, hogy polgáraink és Európa javát szolgálja. Higgyünk ebben az esélyben, és valósítsuk meg!

Miből merít motivációt?

Európában regionális és helyi szinten több mint egymillió politikust – fiatalokat, időseket, nőket, férfiakat, különböző politikai hovatartozású, motivációjú és értékrendű embereket – választanak meg. Nekem a mindennapi ösztönzőerőt az adja, hogy lehetővé tehetem, hogy ezek a helyi és regionális politikusok találkozzanak egymással, döntsenek a közös politikai prioritásokról, és gondoskodjanak azok megvalósításáról. A bársonyos forradalom idején fiatal választott politikus voltam – jelenleg pedig az RB-nél van lehetőségem arra, hogy együttműködjek a mai regionális és helyi politikusokkal.

Nehéz feladat-e a segítségnyújtás tagjaink munkájához?

Igen, nagyon is az. Időigényes, összetett munka, amelyet 24 nyelven kell végezni. De ahogy már említettem, kontinensünk számára kiemelten fontos, hogy meg tudjuk teremteni az egyensúlyt az uniós szintű érdekek, illetve a régiók és a helyi önkormányzatok érdekei között. Az én álmom az, hogy a helyi és regionális politikusok számára az RB-hez való csatlakozás a megbecsülés jelévé válik, és hogy RB-tagnak lenni egyet jelent majd a jobb Európa megteremtésére való törekvéssel és az ez iránti elkötelezettséggel.

Václav Havel író, politikus és nagy európai – az első cseh elnök – így fogalmazott: „Akik azt mondják, hogy az egyének semmit sem tudnak elérni, azok csak kifogásokat keresnek." Remélem, hogy Ön is ugyanolyan inspirálónak találja ezt az elvet, mint én.

Köszönöm.