Az alábbi szöveg gépi fordításáért kattintson ide.
A termelőtől a fogyasztóig: fenntartható és ellenállóképes élelmiszerrendszer megvalósítása az EU-ban  

Ebben az interjúban Guido Milana (IT/PES) öt olyan kérdésre válaszol, amely a termelőtől a fogyasztóig elnevezésű új stratégiával kapcsolatos, melynek célja egy igazságos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszer létrehozása az EU-ban. Olevano Romano képviselő-testületének tagjaként és egykori európai parlamenti képviselőként Guido Milana úgy véli, hogy gyökeres változásra van szükség az élelmiszertermelés és -fogyasztás terén. Ennek első lépése, hogy olyan környezetbarát termelési rendszerekre térjünk át, amelyek tiszteletben tartják a biodiverzitást és az ökológiai elveket. A termelőtől a fogyasztóig – a helyi és regionális dimenzió című vélemény előadója szerint a Covid19-válság miatt még inkább égető, hogy egy fenntarthatóbb és még jobban ellenállóképes élelmiszerrendszerre térjünk át. A véleményt a tervek szerint a Régiók Európai Bizottsága 2020. decemberi plenáris ülésén fogadják el.

A „termelőtől a fogyasztóig” stratégia ambiciózus célokat javasol a peszticidek, a műtrágyák és az antimikrobiális szerek használatának csökkentése kapcsán, illetve azt tűzi ki célul, hogy a mezőgazdasági területek 25%-án végezzenek biogazdálkodást, ezzel is elősegítve a fenntartható élelmiszerrendszerekre való áttérést. Megvalósítható mindez, ha figyelembe vesszük a várható népességnövekedést?

Az élelmiszerrendszerek okozzák – elsősorban a mezőgazdasági termelés révén – a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy harmadát. Mindenképpen prioritás, hogy csökkentsük a mezőgazdaság szén-dioxid-kibocsátását. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az élelmiszertermelés többi ágának, így például a csomagolóiparnak, a feldolgozásnak és a szállításnak is komoly éghajlati hatása van. Fontos tehát, hogy a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia nagyratörő célokat tűzzön ki a szennyezőanyagok visszaszorítása terén. A termelési rendszerekben olyan, még inkább környezetbarát módozatokat kell meghonosítani, amelyek tiszteletben tartják a biodiverzitást és az ökológiai szempontokat. Gyökeres változásra van szükség az élelmiszertermelés és -fogyasztás terén, illetve szoros szövetséget kell kialakítani a termelők és a fogyasztók között. Ugyanakkor nyilván nem mehet végbe ez a változás egyik napról a másikra, különösen ha nem nyújtunk megfelelő segítséget a termelőknek ahhoz, hogy változtassanak jelenlegi termelési gyakorlataikon, és az új agrár-ökológiai módszerek felhasználásával fenntarthatóbb termelési módokra térjenek át. A fenntartható átálláshoz mindenekelőtt továbbra is pénzügyi támogatást kell biztosítani a vidékfejlesztést elősegítő irányzatoknak. Emellett stratégiai szempontként kell kezelni a kutatás és a fejlesztés területét. A lényeg, hogy ne csak büntetéseket és korlátozásokat alkalmazzunk, hanem olyan összehangolt intézkedéscsomagokat vezessünk be, amelyek a környezeti – és szociális – szempontból fenntartható (és ezzel együtt megfelelően díjazott) termelési formák irányába mutatnak.

Hogyan tudja a közös agrárpolitika támogatni a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia, illetve a biodiverzitási stratégia éghajlati és környezeti célkitűzéseit?

A közös agrárpolitika (KAP) kiemelt fontosságú eszköz a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia, illetve a biodiverzitási stratégia végrehajtása szempontjából. A KAP azt hivatott szolgálni, hogy a termelők gazdaságilag védve legyenek, illetve hogy könnyebben lehessen mezőgazdasági területekhez jutni, különösen ha kiszolgáltatott helyzetben levő, kis- és közepes termelőkről van szó. A KAP-nak az is feladata, hogy megfelelő ösztönzőrendszerekkel szolgáljon ahhoz, hogy a gazdálkodóknak érdekükben álljon környezetbarát módszereket alkalmazni. Sajnálatos, hogy a legutóbbi KAP-reform nem elég ambiciózus – ez különösen a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia éghajlati és környezeti célkitűzéseinek fényében szomorú. Ezeket a célokat ugyanis nem lehet úgy elérni, hogy közben nem biztosítunk megfelelő forrásokat és jelentősebb beruházásokat a fenntartható termeléshez. A KAP-ot jobban össze kell hangolni a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiával, méghozzá nemcsak környezetvédelmi szempontból, hanem a nemzetközi kereskedelem, valamint az ágazati politikák és eszközök kapcsán is. Emellett felül kell vizsgálnunk a közös halászati politika célkitűzéseit is: változtatni kell az illetékrendszeren, és most már olyan térségként kellene tekinteni a tengerekre, amelyekkel gazdálkodni kell, nem pedig egyfajta bányaként kezelve őket egyszerűen kitermelni belőlük a halászati erőforrásokat.

Hogyan tudnak a helyi és regionális önkormányzatok segíteni abban, hogy fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek jöjjenek létre? Tudna példákat mondani idevonatkozó helyi szintű kezdeményezésekre?

A helyi és regionális kormányzati szint jó kísérleti terepet jelent. Ez a szint ugyanis hagyományosan élen jár az európai léptékű stratégiák terén, és megérdemli, hogy nagyobb beleszólást kapjon. A helyi és regionális szervek Unió-szerte és nemzetközi szinten is évtizedek óta aktívak a helyi élelmiszerpolitikák terén, illetve élelmiszertanácsok vagy éppen ökorégiók létrehozásában. A városok és régiók bebizonyították, hogy képesek olyan helyi és regionális tervezési eszközök és integrált helyi szakpolitikai intézkedések alkalmazására, amelyek ösztönzik a városi gazdálkodási formákat, a rövid ellátási láncokat és a regionális piacokat, fenntartható élelmiszer-beszerzést indítva közintézmények kantinjaiban helyi, szezonális és biotermékekre, valamint oktatási és figyelemfelkeltő kezdeményezéseket indítva a helyi élelmiszerrendszerek javítására. A tagállamoknak és az EU-nak követniük kellene ezeket a példákat, és együtt kellene működniük városokkal és régiókkal, hogy népszerűsítsék a helyi szinten bevált új gyakorlatokat. Minden korábbinál fontosabb most a különböző kormányzati szintek közötti kommunikáció, támogatás és az egymástól való tanulás. Szeretnénk például, ha az Európai Bizottság által javasolt stratégia példát venne az olyan részvételi modellekről, mint amilyenek a számos helyi és regionális önkormányzat által alkalmazott élelmiszertanácsok.

A jelenlegi élelmiszer-fogyasztási szokások mind egészségügyi, mind környezeti szempontból fenntarthatatlanok. Hogyan orvosolható ez? Csak a fogyasztókat terheli felelősség étkezési szokásaik megváltoztatása kapcsán?

A fogyasztási módok az élelmiszerrendszerek alakulásának fontos mozgatórugói. Már most láthatóak a változás jelei. Egyre több fogyasztó figyel oda tudatosan fogyasztási szokásaira. Fontos azonban, hogy ne csak az emberek egy kis csoportjának az étkezésével foglalkozzunk, hanem biztosítsuk, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek az egészséges és az adott kultúrához igazodó élelmiszerek. Nem fogadható el, hogy azok, akik nem engedhetik meg maguknak az „egészséges” élelmiszereket, kénytelenek nem elegendő mennyiségű vagy sokszorosan feldolgozott élelmiszert venni. Mindenkinek joga van egészséges és fenntartható élelmiszerekhez, nekünk pedig ki kell állnunk ezért a jogért. A fogyasztóknak – köztük a leginkább kiszolgáltatott helyzetben levőknek és a fiatalabb nemzedékeknek – szükségük van a támogatásunkra, méghozzá oktatás és pontos, átlátható tájékoztatás formájában. Ösztönzőket is biztosítani kell számukra, hogy változtassanak fogyasztási szokásaikon. Emellett úgy is bátorítanunk és segítenünk kell a változást, hogy holisztikusan kezeljük az élelmiszertermelési rendszert, melynek jegyében egészséges és megfizethető élelmiszerek gyártására és forgalmazására buzdítunk mindenkit. Szociális védintézkedésekre is szükség van, hogy a legrosszabb helyzetben élők maguk dönthessenek arról, hogy egészséges élelmiszereket vásárolnak.

Hogyan befolyásolja a világjárvány a helyi és regionális élelmiszerrendszereket? Milyen kezdeményezéseket és intézkedéseket vezettek be arra, hogy a válságra válaszul megerősítsék a helyi és regionális élelmiszerrendszereket?

A világjárvány egyértelműen fennakadásokat, illetve rövid és hosszú távú változásokat okozott a helyi és a globális élelmiszerrendszerekben. Sok mindent el lehet mondani a válság hatásairól. Az egyik legfontosabb következmény, hogy még nagyobb különbségek vannak társadalmi csoportok között abból a szempontból, hogy hogyan tudnak élelmiszerhez jutni, illetve exponenciálisan megnőtt azoknak a száma, akik gazdasági értelemben szegénységben élnek. Ennek az újonnan kialakult helyzetnek a kezeléséhez mindenképpen azonnali intézkedésekre van szükség: fel kell lépniük a helyi önkormányzatoknak, és a szolgáltatási ágazat szerepvállalására is szükség van az élelmezésbiztonság szavatolásához. Ahogy azt a 2008-as pénzügyi válság során is láttuk, az élelmiszerrendszerekre nagy hatást gyakorolnak a ciklikus válsághelyzetek, amelyek az ilyen rendszerek ellenálló képességét is próbára teszik. A Covid19-világjárvány miatt még inkább sürgető, hogy fenntarthatóbb és ellenállóbb élelmiszerrendszereket hozzunk létre. Most először is célzott és stratégiai módon finanszírozást és támogatást kell biztosítani a válságból való kilábaláshoz, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hosszabb távú stratégiára is szükség lesz a változások véghezviteléhez. Szilárd meggyőződésünk, hogy hasznos tanulságokat lehet levonni a Covid19-válságból. Helyi hatóságok rámutatnak, hogy sok ember profitál a rövid ellátási láncokból és az egészséges élelmiszerekből, akik most, a karanténidőszak alatt több időt töltenek főzéssel és saját receptek készítésével. Reméljük, hogy ezek az egészséges gyakorlatok továbbra is megmaradnak, sőt, akár még tovább terjednek majd a Covid19-válságot követően.

Sajtókapcsolat: pressecdr@cor.europa.eu

Megosztás :